A dráma címe Gyurkovicstól..Lipóton zajlik a történet...Életszaga van..Volt...Vége..
Most újabb dráma zajlik a János kórházban , a hely nem publikus...régi villaépület, ritkás bozótos, örökzöldek, madáretető, rácsok... a vörös márványlépcsőt valaki felmosta, kopogtatásra nyílik ki az ajtó, rosszfogú ápolónő, derűs szemmel mosolyog..T.nél van valaki, látogató..
A nagy fehér bohóc fekszik az ágyon ," kurvára fáj" neki valamije..-monja Ő maga.
E. cinkosan hajol fölé.."Nagyon tud fájni-" mondja..
"1oo évig él."- mondja E., hisz milyen huncut, úgy tesz mintha aludna, s közben kiles a pillái alól. A szakálla frissen borotvált, a haja lobog, hosszú, fényes .A kézfej masszirozás ma nem vált be, Varga Z. jön rendszeresen...Ő tudja, hol vannak a fájdalompontok, az én tudásom felületes, thai- pontokat keres...Emőke mondja tréfásan, hogy ez nem thai-szex masszás.
E. füzetet keres, szavakat mondatokat akar felírni...Rendet rak az éjjeliszekrényen, T. rászól.Szellőztetünk..A szobában van egy szobatárs a távoli ágyon, középidős,folyamatosan beszél a mobilon, Zavaró...kimegy..később látom Tv-t néz...Milyen szhindrómával kerülhetett ide, innen nem megy ki egyszerűen az ember, csak gombnyomásra, rejtett gomb nyomására.Ellenőrizetten.Ki hova megy kihez...
Ősszel én írtam egy olyan levelet , amit aztán megbántam,s T. talán megbocsátott..nem hittem el, hogy a maszk mögé bújva a nagy fehér bohóc komolyan gondolja a visszafordíthatatlan állapotot, a fájdalom igazi, a kín semmivel sem csillapítható, s felelőséget érez Gy.ért,akit félve hagy itt. s amig lehet ,kezét fogja..
Amikor elküld, mert ma elküld...menjek..tünjek el..kézfeje mutatja, fárasztom..még beszélek a bölcsességről, meg az értékről, ami lehántva tisztán megmarad, meg arról. hogy otthon majd imádkozom...Trudiról beszélek, hogy mennyire kemény, hogy elutasítja a családmodellről szóló gondolataimat...Fogd a kezét, amig lehet...ezt látják majd a gyerekek is...
A folyosón ott van A.az ápolt, aki múltkor megtette a megjegyzést. Valóban T.van a szobában, aki annyi sokszász depresszióst meggyógyított?? Most cigarettázik,?? Nem, mondom nem rég leszokott mindenről, italról, cigarettáról..
A.szeretne most egyet elszívni, holnap hazamegy. Mondom, hogy megbélyegzett ember lett a dohányosból a HVG-ben egy kipreparált emberi test elrettentő képei nyomán elgondolkodik az ember..Milyen kárt tesz a szervezetben, a sajátjában, a környezetében élőkben a cigaretta-nikotin.
Fiatal olvasnő az ügyeletes, bekopogok hozzá ..Nem ismeri GyT betegségét, ma bemegy hozzá..Ha valami "kurvára fáj" ,ad neki Danalgint? Igen...-mondta. Két napja lemondta Gy. minek a fájdalomcsillapító...Urológián morfiumot adtak...Itt viszont nyugtatót, altatót...viszont a magnéziumot otthonról kell bevinni.
Nem íróemberhez méltó kifejezés, de T. most őszinte...
Odakinn leegyszerűsödik az út, már megszoktam...sötét, rossz utakon, a már ismerteken könnyen kijut az ember, Emőke nem jött ,hívtam...még marad..betakarja T.t- Gy.helyett,még viccelődik.. talán megvárja a vizitet..Ikrek-Oroszlán jegyű." Kettős vagy" -mondom...Én nem...bár nem tudom. " Miből gondolod?"
A kettősség?Mindent elviselsz. Én nem. Nem bírom a kudarcot..Ma este kudarc ért...megint.
A Bartók Rádión Szjatoszláv Richter játszik Debussy művet, Bach műveket...később beszűrődik a szob ába Brahms Német Requiemje, 2oo6-os adás Berlinből,S.Rettle vezényel, Gyönyörű...elmúlt éjfél..T.talán kapott Danalgint.Holnap megy Béla...
A zenemű többszólamú,Györgyié a legfelső, ne tartson sokáig , ha menni kell menjen..de ne szenvedjen...ha maradni képes, akkor járjon , diktáljon, írjon publikáljon..
Zsóka,a kétségbeesés görög monotóniája, egyhangon hosszan elnyújtva, oratórikushangú.,felelőst keres,hogy törhetett ez meg, hogy jutottunk ide, ki a felelős...
S.Ildikó - fehér terített asztala melletti derű- sose halunk meg, jó a paprikáskrupli kolbász nélkül is, csak legyen jóféle vörös bor- Isten megsegít, Zsül elment de T. még mardjon -képtelenség, hogy fekszik egy vászonlepedőn...Fekete aktatáskával álmodik, Tibor kezében sok batyú, de végül csak a fekete táska marad...Ildikó az evangélikus korálok szépzengésű dallamát énekli ebben a kakofóniában-
B. frisshangú baritonja, örök férfihiúsággal,egy férfi nem lehet ilyen elesett, tartania kell magát, lesz ez még jobb is , megyünk sétálni..ki innen...de hova, egy pénzes különszobába? Egyedül..napi sokezerért..De emberek,itt egy díszpolgár...egy Kossuth dijas.Nem lehet magára hagyni , nem Ő dönt most önmaga felett, hacsaknem annyiban, hogy beszeret, vagy kiszeret...hív, vagy elküld..
Koller E. rekedtes altja, rezgő ritmikus, nevetéssel, göcögéssel cifrázva,megnyerő, cinkos, bizakodó, nem megy magas szférákba.Van mögötte múlt, ez magánszféra...nem titkos, hisz beszélt nemrég az Echo TV-ben Kass Janóval épp a féltékeny Gyuriról, meg a 4o évről..E. hit, remény szeretetben bízva bíztat,lelkendezik...T.issza a szavát.
Valahol itt vagyok én is..mezzo..Hol így hol úgy, inkább elmenőben búcsúzva, halkan,ha lehetne :viola gamba vagy csello...igen visszafogottan., Nem vagyok sötét angyal - mondom T.nek, amikor azt mondja a masszirozásnál, azt akarom hogy meghaljon..
Requiem in aeternam, dona nobis Domine és Dona nobis Pacem.
