Gyurkovics Tibor 1991-es MN.tárcáját találtam meg OTTLIK GÉZA: Iskola a határon c kötetben.
A cikkben új írói testület tekintélyéért kiált, az irószövetség megkopott.Az írónak az a természete, hogy írjon, almélkodjon, igazságot keressen, kiváncsi legyen, játsszon ,lélegezzen és a kék égbe fújja a gondolatait. Ehhez nem kelltársadalmi ügyködés.Sajnos ,RADNÓTI-t könnyűszerrel megfosztották társadalmi tevékenységétől, hacsak a kimerült csákányozást és lapátolást nem tekintjük össztársadalmi érdeknek. Voltak, akik annak tekintették és véggyöngülésbe hajszolva besodorták egy abdai gödörbe.Mégis ez a legcsodálatosabb a művekben,-a költő a sírból kinőtt versei lettek az országút,mocskos meggyalázott kor megrendítőbb levelei, dokumentumai már már égi távlatból.
A tekintély a legjobb,ha van, a mű köré,min valami kristályarchitektúra, kiépül az az írás aurája, csipkefinom legendája, melyet semmilyen diktatúra nem tud megragadni, megfogni ,lerombolni. És ez nem túlélés- a jól ismert magyarnak mondott kelet európai találmány, hanem a műnek a tulajdonsága.
OTTLIK Géza csöndesen bóklászó, égi tétovaságában és permetben, ezüstösen félrebillent fejjel baktató alakja mögött kirajzolódott-minden különösebb hírvers nélkül, minden elhallgatás ellenére- egy iskolaépület, mely jószerével életünk szimbólumává vált.Ahogy leírja pl. a sorban állás idején elfoglalt helyét-" talán sosem lesz pontosabb helyem, mint a második raj harmadik sorában a jobb oldali pont"- egész életünk értelmére és sorsszerűségére fényt vet.Medves és a többi regényalak sorsa.. És ezt mindenki tudta, mindenki ismerte.Mint a titkos jelszavakat. Igy keletkezhettek az evangéliumok, melyek Jézus valóságát vagy legendáját elhitették.És az emberek az Örömhírtől az Evangéliumtól- boldogok lettek......
