Ha Rockembauer Zoltánt hallgatja az ember a Wagner Társaság egy-egy előadásán,gazdagabb lesz zenei tájékozódásban, nyelvi fordulatokban, és főként látványban.
Ma sok részletet láthattunk régi és kortárs rendezésben Tristan és Isolda-ból..Csodahangú íérfi és női szólistákat , karcsút, fiatalt és a másik végletet..kiábránditóan nagytestű énekesnőket és énekeseket.
Fanyar és mégis elegáns humorral fűszerezte mondandóját a hajdani kultuszminiszter, aki messziről nézve kortalanul fiatalnak látszik.
Azt Operaház Vörös Szalonjában többször láttam közelről. feleségével..barátnőkkel..őt hallgatók sokaságában. Ő az a lelkes Wagner rajongó, aki képes a világ végére is elutazni,jegyüzértől jegyet venni , diákszálláson lakni..csakhogy lássa, hallja az újabb rendezést.
Nem ez a fontos..Az a sokrétű válogatás, amit ma hozott Oslóból és Japánból, Bayreuthból és San Francisco-ból..elbűvölt..ahogy beszélt Wagner Tristánjáról, annak keletkezéséről, a nőkről, akik ott vannak a drámában, a tragédiában..egyszerre hárman..Minna ..Mathilde és Cosima Wagner a hálátlan, aki elfogadja Wesendonck házát, majd elszereti feleségét, a botrány kitörése után a bemutatót Bülow vezényli, a tehetséges muzsikus, de most az ő feleségét szereti el,s a be nem vallott közös leánygyermek neve Isolde.
Záró mondatként Király Éva gondolata hangzott el:. Ha valaki valaha volt szerelmes, akkor most megsiratta a két szerelmes tragédiáját ./,viszont a kortárs rendezők azon igyekeznek, hogy romokon, sitten, kórházi ágyon, szakszervezeti üdülőben,szocreál hajón, stb. játszatják a művet..ha kell katonai zubbonyban, ha kell rongyokban..álomképekben és hófehér agyondiszitett koporsóval, de kitűnő hangú énekesekkel, karmesterekkel. Baremboim elfogadja, Lewin is, Boulez is, hajdan Karaján is , de Abbado nem hajlandó működni
őrült koncepciók alapján rendezőkkel
Mi csak reménykedünk,hogy az eredetit látjuk ,halljuk, ahogy Richard Wagner eltervezte, megírta a szöveget, a zenét, talán a jelmezt is és a diszletet..Komplex módon.
