2oo8.január 17
Két napja a rádióújság cikkét fénymásoltam. Lőcsei Gabi írta Lázár Ervinről, aki épp egy éve , hogy elhunyt...Tibor nagyon magábaroskadt...Megint elment Valaki akivel életre-halálra össze volt kötve, Pécs,Szepezd,Szigliget,Balatonfüred,Budapest...
Hernádi elmenetelét alig élte túl, hiányzott,hogy minden reggel felhívta"Meghalsz Öreg..""Igen meghalunk midannyian"- mondta hebegve Tibor.
A nyár valamit megrendített Tiborban, mert szinte irreális kéréssel fordult felém. .Hívjam minden nap telefonon..
Beszéljek akármiről...magamról..Szandai nyarlás után kipróbáltam magam, tudok-e minden nap telefonálni, tudok-e akármiről beszélni ..el tudom-e viselni Tibor átható tekintetét, az éteren át..hol vagyok mit csinálok, kivel vagyok, hogy van Édesanyám menjek amíg él amig van...menjek, mert öreg, beteg és aggódik Magáért- mondta Tibor.
Reggel hívtam, nem vette fel, fürdőszobában van mondta Györgyi, később hívtam,,,hosszan beszéltetett.Belezavarodtam...Nincs pénzem...hopsszú telefonokra...Miért nem mondtam, akkor Ő visszahív...
Most tél van, érdeklődés nélkül fekszik egy kórházi ágyon...menjek, hagyjam aludni...
kezével jelzi, hogy el- el, tünjek el...majd egy óra múlva jöjjek vissza...Odakint még zajlik az élet, még emelik a nyugdíjat, még emelik irreálisan az árakat, odakint nyomorúságos helyzeetben toporog az ország, manipulálja egy Vezér...aki Tibornak is véglegesen elintézte a sorsát a Magyar Nemzetnél.
