Amíg nem tudja az ember, hogy mi a különbség Neurológia és Pszichiátria között, addig boldog és tudatlan.
Amikor megtapasztalja, meglátja, akkortól boldogtalan, és egyfajta tudás birkába került.
Amíg egy ember csak a neurológiai osztály betege, addig reménykedhet, hogy onnan hazatér,,de amikor ápoltja lesz a pszichiátriának, onnantól már bélyeggel a homlokán járhat, ha ugyan még tud járni.
2oo8.Január 13-án esti órákban a rosszul kivilágított Szt János kórházi sétányon bóklásztam, keresve egy épületet..a tervrajz szerint átlátható, száma van...megtalálható...
Nem klinkertéglás épület, hanem régi villa fehér rácsokkal, gyönge fénnyel, piszkos lépcsőházzal, a reménytelenség végső szöglete,, nem szigete... sarka , beékelődése...ahonnan már nem is vágyakozik ki senki.
Az ajtón biztonsági zár...tessék kopogni!-- bentről furcsa dobbannás, koppanás ,ütések zaja, elnyújtott hangok..
Nyilik az ajtó.. vöröshajú fiatal ápoló...kérdem,: Hol van GYT..Hátsó ajtó balra..Közben egy beteg férfi mondja Neki..Eljössz a temetésemre? - Mikor lesz az még..mondja tréfásan az ápoló...Sarokban görbe idős nő kuporog...nyomorult állapot..Csikos köpenyes, göndör szakállú férfi járkál..Szuggeszteív szemek, A...bejár a 13-ba...T.hez...
Kérdi tőlem és Gy.-től kik vagyunk ? Barátok - ,mondom...
Ott van GyT. aki annyi depressziós beteget meggyógyított benn a szobában, hogy lehet az...hogy Ő ott és beteg...
Jön az ápolónő, kéri A. t hogy ne menje be T.hez többé...Fel s alá jár, benne a fájdalom...munkáll.Rejtély, hogy mi a baja...Empatiával teli, megnyerő...
A szoba hatalmas, 4 ágy, 3 üres, ,kitették a nőket ebből a szobából T. egyedül, állítható modern ágyon, piros párnán, piros könnyű paplannal, kék kispárna feje alatt, virágos mintával... gyönge fény...külön fürdőszoba, tisztálkodószerek, gurulós tolószék, járókeret...hatalmas ablakok, rácsok...Egyedül...
Belépek, köszönök, itt vagyok jöttem...keskeny szemmel néz, látszólag örül..alig teszem le a kabátom, nyílik az ajtó Gy.érkezik...fiatalsága derűjével, de szeme alatt mély zacskók, szenved..T. fölé hajol, ..Látod ,megigértem, hogy jövök...Volt-e vacsora, mit ettél, mit kérsz...Muszáj tornászni, jön holnap Varga Zoli is..Tibor engedelmesen végzi a gyakorlatot.....kézfej az ellenkező vállhoz és vissza..fel- s le. Haja megnőtt, szakálla nyírt..holnap borotválkozás is lesz...és jön Fábián Gy, szalontüdővel..
Mi volt ma a vacsora..Zsiroskenyér kolbászdarabkákkal- mondja T.- Nézem . nem kolbászkarikák, hanem piros retek,, Két falatot evett.. Most két vérnaracs darabot kér. Majszolja..A kakaós palacsinta jó lesz holnap, tegyük az ablakba....Furcsa szagot vittünk be, -büdösek vagytok- mondja T. Elszégyellem magam, micsoda finom úri szaglószerv..Délben ettem póréhagymát, azt érzi most est 8-kor.....Bocsánat...Engedi, hogy masszirozzam kézfejét, újjait...Micsoda vékony finom de itt-ott izületi csómós kezek..a nyakát is engedi, sőt mutatja, hogy hol szeretné a három nyaki csigolyát. Azt nyomogassam.A fal melleti ágyon szeretne aludni...maradjak ott éjszakára...Talán fél.Jön Krisztina, az orvos, egy órtá várt odakinn, mert esti vizit volt. istenem. a Nagyvizit reggel és a kisvizit este...6-8 féle tablettát kap Tibor, minek..Fáj valami? Most nem...-mondja..
Cső lóg ki belőle, Gy.próbálja sétáltatni...Beszéljetek- kéri T...Miről, nézzük csak...Itt a naptár...s azínes...kettő , nagy ..felragasztom a falra, Á leveszik- mondja T.Itt van ez a kortárs festő, csak jelzés, szinek Azt nézem, hogy mit üzen, van-e hozzám valami üzenete, van e- bennem visszhang, nem áramütés...csak megérint-e...Mint a kortárs zene is pl.Az óvódásaim is festenek ilyent...A hajón Mexikóban 3 dollárról indult a tét, és felvitték 3oo-ra , vették vitték a nő, vitték haza USA-ba.
K. kocsonyával érkezik...Majd holnap.-mondja T gyönge hangon..Eljövünk...
Gy. éjjel is telefonon érdeklődik...Mikor alszik, mikor regenerálódik Ő. Az éjjeli ápolónő J. készséges, mosolyog... összesúgnak Györgyivel...
Nem szabad elvenni a már megszokott gyógyszereket../.Két naptárt vittem be, az egyik Klimt...micsoda motívumok, nők, egymásba fonódás...Nézi...Igen verset írtam róla..Várja, hogy Gy megerősíti..Gy bólint. Gy-ben van valami megkérdőjelezhetetlen bizakodás,hogy T felépül, hazamegy...De egy éve már, hogy az orvosok elkezelték...a komolyabb baj pedig nem kapott időben kezelést...Húsz évükben voltak szép pillanatok órák, napok...azokból kell majd élni, túlélni, kibírni a mostani fájdalmat és a Velük szembejövők vádját.Ki a felelős, és hogyan tovább?
Miről beszélget T. és K? Gy. nem kérdezi meg, ha nemmondják el, nem kérdezi...K. orvos, felelőséggel tartozik betegnek és egészségesnek.
Az orvos nem beszélhet mellé, meg kell mondania, van-e remény és mekkora és meddig...és mikor és hogyan és miért...Mindenre választ kell adnia, ha kérdezik.
